A sebesség, mint egy narkotikum.
Mindenki belsejéből a felszínre hoz valamit: félelmet vagy élvezetet.
Általában középút nincs. Ez a történet, nem hordoz magában mélyebb
értelmet. Útmutatást sem nyújt. Egyetlen célja, hogy gondolatokat
ébresszen a hallgatóban. Bármilyeneket. Ez nem egy igaz történet. Az
élet, ettől néha sokkal durvább játékot játszik. Velünk, halandókkal....az autó legalább 130-as tempóban
száguldott, a két oldalról fákkal árnyékolt úton. A kanyarokat merészen
véve, féket csak ritkán használva űzte autóját, a középkorú sofőr.
Minden porcikájával, a vezetésre koncentrált. Tökéletesen ura volt
száguldásának. Adrenalin szintje az egekig emelkedett s egy-egy élesebb
helyzet után hatalmas ingert kapott, agyának örömérzékelő része. Ember
és gép - tökéletes egységben.
A sofőr még csak nem is sejtette, hogy ugyanazzal a tempóval halad úti célja és végzete felé, egyaránt.
Egy
enyhe ívű kanyarban, felvillanó képként érzékelte a fiatal
szerelmespárt, kik gondtalanságukban, ártatlan kisgyermekként,
önfeledten kergetőztek a kora nyári verőfényben. A
svensoni út csupán kis forgalmat bonyolított, az év nagy részében.
Jelentős forgalma csak a betakarítási időszakban volt. Így aztán, a
friss tavaszi időben, ez a fiatal leány sem igazán törődött az örök
igazsággal: Mielőtt az útra lépsz, mindig nézz körül. Mikor jobbra
pillantott, már túl volt a felezővonalon. Késő volt bármit is tenni. Sem
átérni, sem visszafordulni, nem volt ideje. Szinte jéggé dermedve állt
meg, és egy végtelen pillanatra összekapcsolódott tekintete a felé
rohanó jármű vezetőjének tekintetével. Új gondolat, a felismerés
gondolata ébredezett a halál szelétől megfagyott agyában, de nem volt
ideje eljutnia a felismerésig. Egy vigyor emléke kísérte, túlvilágba tartó, egyszeri és soha meg nem ismételhető útjára. Egy szadista és kaján vigyoré.
Ember és gép. Az ember gondolkodik és dönt. A gép végrehajtja a parancsot és cselekszik. Itt sem történt másképp.
A
vezető felismerte a helyzetet és döntött. A fékre taposott. Uralta a
pillanatot. Könnyedén kikerülte a lányt és tovább száguldott. Mindezt
azonban még csak lelki szemeivel látta. A másodperc tört része alatt
pergett le elméjében, ez a kis rövidfilm, a sikeres problémamegoldásról.
De felébredt benne valami! Valami ősi, ami eleddig génjeiben szunnyadt.
Egyetlen indulat vezérelte: Pusztíts!A fékről ismét a gázra lépett, esélyt
sem adva a lánynak a túlélésre. Valami förtelmesen jó érzés kerítette
hatalmába s ördögi vigyorral arcán, küldte a halálba, óvatlan áldozatát.
Enyhe rándulást érzett, majd meghallotta a csattanást is. Vér
szennyezte szélvédőjét, és valami pépes massza. Oldalra nézve egy
pillanatra még látta az út mellett térdre rogyó fiút, kinek arcára kiült
a döbbenet, a rettenet és kínok- kínjának érzete.
Tovább
hajtott. Már másképp szólt benne a valami. Egyre csak űzte tovább és
tovább. Nem menekült. Nem! Csupán ki akarta hajtani magából az érzések
orgiáját és a felgyülemlett feszültséget. Órákig száguldozott egy
eldugott hegyi szerpentinen. Le és fel, egymás után, minden pillanatban
gyilkos iramot diktálva, cseppet sem kímélve az autót és önmagát.
Órákkal később, lassan engedett a görcs. Kiürült. Csupán kellemes
kimerültséget érzett.
A hegy
lábánál kis csermely folydogált. Az illatozó virágok közt madarak
fütyörésztek, egyszóval zsongott az élet. Megállt, vödröt vett ki a
csomagtartóból és szivacsot. Örömmel látta, hogy autója egyetlen
karcolás nélkül megúszta. -Milyen jó, hogy feltetettem még a télen a
vadrácsot- gondolta, miközben mosta gépkocsiját.
Másfél
órával később, már a fehér gyöngykaviccsal felszórt kocsibejáróján
hajtott háza elé. Kiszállt és elégedetten nyújtózott a lassan nyugvó
nap, vérvörös fényében. Egy régi indián szólás jutott eszébe, s ez hideg
mosolyt csalt arcára: Jó nap ez, a halálra. Futó lépteket hallott, hát
megfordult. Felesége rohant felé, hamuszürke arccal s szinte a nyakába
omlott. Percekig, csak zokogott. Férje zavara, pedig egyre nőtt. Érezte,
hogy valami baj van. Mikor felesége sírógörcse kissé alább hagyott,
akadozva beszélni kezdett:
-A lányunk. A lányunk meghalt! Érted? Érted te ezt? Meghalt! Elütötte egy szadista őrült.
-Istenem. Hát, történhet ilyen? Miért? -kérdezte a lassan összeomló férj és egy kérdés ébredt benne:
-Hol történt? -szakadt ki a kérdés az egyre fakóbb arcú férjből.
-A svenson-i úton - szólt, szinte csak suttogva az anya.
-Nem lehet igaz... -rebegte a "vezető".
Kinézett az útra s, felrémlett előtte lányának, szelíden karcsú, futó alakja.
Utoljára...
